Dr.Nemeskéri Kiss-Géza 1922-2010.

 

 

 

 

Életének 88. évében elhunyt Dr. Nemeskéri-Kiss Géza MÁV mérnök-főtanácsos, a Vasúti Hídosztály nyugalmazott osztályvezető-helyettese, a Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagja.


1922. június 1-én született Alcsuton. 1940-ben a Pécsi Zrínyi Miklós Katonai Reáliskolában érettségizett, majd 1942-ben a Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémián hadnaggyá avatták. 1942-45 között a Szentendrei Vasútépítő Ezred kötelékében szolgált. Amerikai fogságból tért haza, majd az utcáról a Vörös Hadsereg elhurcolta.1945-től 1947-ig orosz hadifogságban volt. Hazaérkezése után végezte el a Műszaki Egyetemet, ahol 1950-ben szerkezetépítő szakos oklevelet szerzett.
A diploma megszerzése után tevékenyen részt vett a 2. világháború folyamán felrobbantott vasúti hidak újjáépítésében. Többek között irányította az Újpesti Duna-híd helyreállítását 1955-ben, részt vett az új komáromi Duna-híd építésében 1954-ben. A kivitelezési munkák irányítása után a MÁV Vezérigazgatóság Hídosztályára került, ahol rövid idő alatt a vasúti vasbeton hidak főszakértője lett. Részt vett 1952-ben a H2 vasúti utasítás kidolgozásában, amely - az ő irányításával történő többszöri átdolgozás után- ma is a vasúti beton- és vasbeton hidak kivitelezésének alapvető előírásaiként használatos. A MÁV képviseletében hosszú éveken keresztül dolgozott a Nemzetközi Vasúti Szerveztek (UIC, OSzZsD) híd albizottságaiban.
Felelőse volt a vasúti kerethidak mintatervei (1-3 m. nyílásúak) bevezetésének, továbbá a MÁV első feszített hídja (Recski Tarna híd) 1968-ban történt megvalósításának. 1968-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen doktori címet szerzett a vasúti vasbetonhidak előregyártása című értekezésével. Újítása volt a vasúti forgalom fenntartása mellett oldalról besajtolt vasbeton kerethíd megvalósítása 1975-ben. Javaslatára vezették be a tartóbetétes vasúti vasbeton hidak új számítási módszerét 1972-ben, amely a beton és az acéltartók együttdolgozásának figyelembe vételén alapult. E számítási módszer segítségével az ilyen típusú vasúti hidak 20-22 m fesztávolságig kivitelezhetők lettek. 1984-ben ment nyugdíjba.
Szakirodalmi tevékenysége során mintegy vasúti hídépítés szakterületén mintegy 300 publikációja jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. A Mélyépítéstudományi Szemle szerkesztőbizottságának hosszú éveken keresztül tagja volt. A Vasúthistória könyvek sorozatában több kötetben jelentek meg publikációi.
Számos nemzetközi és hazai konferencián tartott előadást, legutóbb 2009-ben, a kecskeméti VII. Vasúti Hidász Konferencián emlékezett meg előadásában az egykori szegedi vasúti Tisza-hídra. A Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöktovábbképző Intézet felkérésére több tanfolyamot vezetett. Az Alapítvány által alapított Korányi díjat 2002-ben elsőként nyerte el.
Kitüntetései: Kiváló Vasutas, Munka Érdemrend, Jáky József díj, Korányi díj, Magyar Mérnöki Kamara Tiszteletbeli Tagja.
Munkáját a rendkívüli precízség, szakmai igényesség jellemezte. Munkatársaival szemben mindig segítőkész volt, elfoglaltságára hivatkozva soha nem utasított vissza szakmai megbízást vagy felkérést. Hazai és nemzetközi viszonylatban is a vasúti beton- és vasbetonszerkezetek legfőbb szakértője volt. A hidász értékek dokumentálásában elévülhetetlen érdemei vannak. Szakirodalmi tevékenységét haláláig végezte.
Halálával nagy veszteség érte a vasúti hidász szakmát.

 

Összeállította: Rege Béla.

 

Joomla templates by a4joomla